Azt szeretem a legjobban a műszakos munkában, ha szabadnapos vagyok. Sok a dolog, előre megfőzni, álló nap megy a mosógép, rohanok bevásárolni, postára. Nem érem utol magam, de legalább szabadon tehetem a dolgom. Feszt csöng a telefon. „Mikor tudsz jönni, már nagyon rossz állapotban van a lábam?” „Vállalsz még műkörmöt a pedikűr mellett, nem találok senkit és két hete le vagyok nőve?” Várj, naptár! Erre a hétre tele van.
Nézd, egy nem fogadott hívás. Milyen idegen szám ez? Visszahívom, mi bajunk lehet. „Tudom, hogy régebben adta be hozzánk a pályázatát, de a nyári szabadságolások… Mikor tudna bejönni egy állásinterjúra?” Naptár borul. Éjszakás után megyek. Sebaj, sok smink. Nem lesz buszra egy kanyi vasam sem. Ott a bicikli. Nyolc kilométer. Békaügetésben is! Bizsergést érzek, ez az az iroda.
Újra a buszon ülök, műszakba megyek. „Na mi volt? Tényleg hétre kell majd járnod? Anyagkönyvelői munka? Irodában leszel, nappalosban! Ne izgulj, biztosan felvesznek. Szimpatikus voltál nekik, ezek téged akarnak!” Sok a jelentkező. Túlképzett vagyok. A fizetés nem is jobb a mostaninál, de legalább normális életet élhetnék. Megszűnne végre az éjszakai ébrenlét és a nappali kóma. A HR vezető olyan emberséges. Arra is odafigyel, hogy most műszakban vagyok, csak este tudom felvenni a telefont.
Hazaérek, bekapcsolom a gépet, első dolgom sasolni az e-maileket. Elbocsátó szép üzenet, nem engem választottak. Meg is írták, hogy alacsonyabb végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkező munkatársat vettek fel. Érdekes, a ládák emelgetéséhez és az olajtakarításhoz nem vagyok túlképzett. Most összeomoljak? Nem, még mindig bizsergést érzek. Ez az az iroda!
Nem törődöm vele, dolgozom, ahogy hónapok óta mindig. Elvették a régi soromat. Újat kaptam? Dehogy! Ezeken a gépeken már a kosz is ősrégi. Gondolom, azt várják, majd kipucolom ezt is. Értékelték a munkámat. Azt írták rólam, megfelelek a szabványnak. Soha, semmilyen szabványnak nem akartam megfelelni. Én bolond vagyok! A nyelvtudást kihúzták a papíromról. Pedig az új raktári rendszer bevezetésekor én segítettem a többieknek, mert a gépeket felügyelő számítógép csak angolul kommunikált. Akkor én itt mától nem tudok angolul.
Miért indulnak hazafelé olyan soká a buszok, mikor reggel olyan korán jönnek és gyorsan beérnek a gyárba? „Kapásod van!” Megint ez a bizsergés. „Orsolya! Az anyagkönyvelői állásra nem önt vettük fel, de lenne most a képesítésének megfelelő pozíció. Érdekené az irodavezetői munkakör az értékesítésen?” Lassan megszűnik a lábam alatt a talaj. Elemelkedem a földtől. Járok, mégis inkább úszom a levegőben és megszűnik körülöttem a zsivaly. Tárgyalok, időpontot egyeztetek, megbeszélem a munkakört, amire újra pályázom. Tényleg engem akarnak, a bolondot, és én ezt az állást akarom.
Éreztem akkor, hogy ez az az iroda, amiről annyiszor álmodtam nyitott szemmel a gépek mögött. Tudtam, hogy ez az állásinterjú sikerülni fog és néhány hét leforgása alatt rendeződik az életem. Végre a helyére kerül minden – talán én magam is. Boldogságomban elhatároztam, úgy jövök el ebből a gyárból, hogy az utolsó két hetemben csillogóra vágom azt a koszos gépsort – már amennyire egy bolondtól telik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: